Bizonyosan nem akadhat nő, akinek - meghatározott élethelyzetekben - ne válna feladatává a jang-tipusú férfikarakter, önmagában történő megerősítése. A Sors akaratából, egy nő azért kerül szemközt az élete folyamán egy sor tehetetlen férfival, azért marad olykor magára, amiatt kerül másokkal szemben fölérendelt és parancs-uralmi viszonyba, hogy a „férfias", jang-energiakészíete túlfeszített húrként megerősödjék és az aktivizált cselekvésben és jogkörökben mégjobban elmélyülhessen. S amint ez vérévé vált, imigyen felkészítve önmagát, igazán fajsúlyos életfeladatokként élhesse meg az erről a „képességéről" való lemondást.
Ismételjük csak: A Sors azért követeli meg a hölgyektől, hogy férfiszerepeket gyakoroljanak, mert elkövetkezendő életfeladataikban az erről való lemondás csak ez által válhat „fajsúlyossá". Akár a sportolóknál: önmaguk teszik maguk elé az átugrandó lécet, önnön maguk jelölik ki a távot. Embernél a lélek eme intézkedése persze nem tudatos, hiszen ha tudnánk, mondhatni: „akarná a fene"!
Fentiek egyáltalában nem kizáró jelleggel lépnek fel az életben, hisz egy nő nyugodtan lehet vezérigazgató vagy intézményvezető, amennyiben erre a képességei adottak. Ám a töretlen egészségi állapota fogja szimbolikusan jelezni, hogy valóban ilyen irányúak-e az életfeladatai. S még így is azért születik nőnek, s „azért van rajta szoknya", hogy a világon legalább egyvalakivel szemben, (férj, partner, élettárs), „nővé" váljék, elfogadó, megengedő, s „anyás" lehessen.
Szigorú életteher ez, s női alhasi gyulladások legkövetkezetesebb magyarázata. Amelyik hölgy nem ügyel arra, hogy miközben a mérleg elve alapján, az egyik fórumon vezet, irányít, parancsokat osztogat, asztalra csap, valamely más fórumon a jangot jinné kell változtatnia, vagyis gyakorolnia kell, s fel kell tudni vállalnia a lemondás különféle formáit.
Kétség alig férhet hozzá, hogy amennyiben a világ bármely nőjét nyakig, egy hűtőszekrény kiürült, hatalmas dobozába dugnák, s kopaszra nyírnák a fejét, pontosan olyan rondává válna, mint a férfiak. S meglehet, hogy társadalmi szinten egy nő fegyvereinek nevezik a bájt, a szépséget, az eszességet és a fortélyt, ez lélekben, asztrálisan és mentálisan, vagyis a nőiség magasabb elvei szerint, már egyáltalában nem igaz! Mert egy nő (lelki) fegyverei csakis a jin-típusú energiafegyverek: a szelidség. az elfogadás, a beletörődés, a türelem: vagyis a „lélek szépségei" lehetnek.
Ha egy hölgy számára tehetetlennek tűnik valamely férfi, ez kizárólag amiatt történhet meg, mert az adott hölgy a domináns férfi karakterét már igen jól ismeri, hiszen azt az előző földi életei során már számtalanszor kidolgozta és élte. S mivelhogy azt már tökéletesen tudja, hogy milyen az ideális férfi, jelenlegi, „szokványos" életében meg kell tanulnia a jin-típusú energiákat, s ezért született ezúttal nőnek. Merthogy ez által mindkettőjük; - a nő is és a férfi is- jobban jár. Hiszen sokkal nagyobb harci feladatot jelent valamely tehetetlen férfit egy hosszú élet során, lassacskán rávezetni a feladataira, mintha az illető hölgy állandóan "intézkedne" helyette.
Jelen társadalmaink javarésze a nő fegyverét nem női karakterekből kovácsolja, s ezt nagyszerűen indokolni is képes. A nő feladata, hogy önmagának és az „elvárásoknak" is ellentmondva, mindezeken felülemelkedjék.
Egyébként: egy nő, egyvalakivel szemben, bármikor, szívesen vállalná a női szerepet, s szeretetét örömmel zúdítaná arra, akit ő elképzel saját magának. Csupán az a bökkenő, hogy ez az út nemigen járható. Ugyanis azt az egyetlen undok disznót, akit az illető hölgynek feltétel nélkül szeretnie kell, a Sors jelöli ki.
/Szőke Lajos/
| < Előző | Következő > |
|---|