1 Feküdjünk hanyatt, karunkat lazán magunk mellett tartva, lábunkat vállszélességnyi terpeszben, térdben behajlítva. Vegyünk mély lélegzetet, s kilégzéskor nyomjuk a földhöz derekunkat
2. Kilégzés közben emeljük meg a fenekünket, combunkkal kezdjük és medencénkkel folytatjuk. Segíthet, ha gyakorlat közben elképzeljük, hogy a farkcsontunk végéhez madzagot kötöttek és ennél fogva húznak minket fölfelé. Ne erõlködjünk, csak addig csináljuk, amíg kényelmesen megy, különösen ha hátpanaszaink vannak. Fontos, hogy a gyakorlat közben lábszárunk függõleges maradjon.
3. Emeljük tovább csípõnket felfelé, amíg még kényelmesen megy, farizmunkat feszítsük meg, hogy megkíméljük a gerinc alsó szakaszát.
4. Lassan ereszkedjünk vissza kiinduló helyzetbe. Elõször a derekunk érjen földet, ezt követõen a farkcsont. Karunkat tegyük ki oldalra, hogy megõrizzük az egyensúlyt. Közben pihenjünk pár percet, s tudatosítsuk magunkban a földdel való testi kapcsolatot.
A gyökér-csakra, mivel az anyagi világhoz, a földhöz kapcsolódik, azt hangsúlyozza, hogy földeltek legyünk itt és most a létben. Ennek megélésében segítenek különbözõ ásványok, féldrága kövek, föld színû kristályok pl. barna, fekete, szürke és vörös, ezek mind megfelelnek a csakra természetének és segítenek abban, hogy megalapozzuk és összeszedjük magunkat.
A kristályok a csakrákhoz hasonló rezgésüknél fogva felhasználhatók a csakrák harmonizálására, kiegyensúlyozására, s ha elménket, gondolatunkat a kristályra, ásványra összpontosítjuk így segíthetünk beindítani az öngyógyító folyamatokat a szervezetben.
| Következő > |
|---|