Olvasóink értékelése: / 4
ElégtelenKitűnő 

Testmozgás

Hódolat Sivának, a mesternek, aki maga a náda, a bindu és a kalá.(92) Ki állandóan neki szentelõdik, eljut az õ tiszta lakhelyére. || 1 || Most pedig elmondom a szamádhihoz vezetõ legtökéletesebb utat, mely legyõzi a halált, könnyen elsajátítható és a brahman-boldogság (93) legfõbb létrehozója. || 2 ||

Rádzsa-jóga, szamádhi, unmaní, manónmaní, amaratva (halhatatlanság), laja (feloldódás), tattva (igaz valóság), súnjásúnja (üresség és nem-üresség), para pada (legfõbb szint), || 3 || amanaszka (tudatosság nélküli), advaita (kettõsség nélküli), nirálamba (nem függõ),
niranydzsana (folttalan), dzsívanmukti (még az életben történõ megszabadulás), szahadzsá (természetes, veleszületett), és turjá (negyedik [tudatállapot]): ezek szinonimák. || 4 || Ahogyan a só vízbe keverve azzal eggyé válik,  úgy válik eggyé a lélek és az elme - ezt nevezik szamádhinak. || 5 || Amikor a lélegzet megszûnik, és az elme feloldódik, akkor létrejön az egykedvûség - ezt is szamádhinak nevezik. || 6 || Hasonlóképpen, mikor létrejön az egyéni lélek és a legfõbb lélek egysége - azt nevezik szamádhinak, ahol minden képzet megszûnik. || 7 || Ugyan ki ismeri valójában a rádzsa-jóga nagyszerûségét? A tudás, a megszabadulás, a [szinten]maradás és a beteljesülés csak a mester tanítása révén érhetõ el. || 8 || Nehezen megvalósítható az érzéktárgyak elhagyása, az igaz valóság szemlélete és a szahadzsá állapota az igaz mester könyörületessége nélkül. || 9 || Amikor a különféle ászanák, változatos kumbhakák és karanák (94) révén a nagy sakti felébred, a lélegzet feloldódik az ürességben. || 10 || Ha a jógiban a sakti felébredt, és minden karmájától (95) maradéktalanul megszabadult, akkor önmagától létrejön számára a szahadzsá állapota. || 11 ||
Amikor a szusumnán átárad a lélegzet, és az elme belép az ürességbe, akkor a jógában jártas az összes karmáját maradéktalanul kitépi. || 12 ||

Hódolat néked, ó, Halhatatlan! Még az elmúlás is legyõzetett általad, ami pedig felfal minden élõt s élettelent. || 13 || Amikor az elme nyugalomba jut, és a lélegzet középen jár, létrejön az amarólí, a vadzsrólí és a szahadzsólí. || 14 || Hogyan keletkezhet tudás az elmében addig, amíg a lélegzet is él, s az elme sem halott? Aki a lélegzet és az elme kettõsét semmivé oldja, az éri el a megszabadulást, más sehogyan sem. || 15 || Ismervén a szusumná helyes átfúrását, irányítsa a lélegzetet középre. Állandóan a megfelelõ állapotban maradva tartsa azt a brahmarandhrában.(96) || 16 || A nap és a hold (97) az idõt nappalra és éjszakára osztják. A szusumná felfalja az idõt: ez a felfedett titok. || 17 || Hetvenkét ezer nádí-kapu van a "lélek börtönében". A szusumná maga a Sámbhaví sakti - a többi jelentéktelen, || 18 || mivel a lélegzet ha összegyûlik, a tûzzel együtt a Kundalinít felébresztve akadálytalanul beléphet a szusumnába.
|| 19 ||

Amikor a lélegzet a szusumnában áramlik, a manónmaní sikeresen létrejön. Máskülönben a többi gyakorlat csak küszködést jelent a jógik számára. || 20 || Aki uralja lélegzetét, az megzabolázza elméjét, aki megzabolázza elméjét, az uralja lélegzetét. || 21 || Az elmemûködésnek két kiváltó oka van: a létesülés indítékai (vászanák)(98) és a lélegzet. Ha az egyik elpusztul közülük - mindkettõ elpusztul. || 22 || Amikor az elme megszûnik, megszûnik a lélegzet, amikor megszûnik a lélegzet, megszûnik az elme is. || 23 ||

Az elme és a lélegzet tevékenysége eggyé válik, mint a tejjel összekevert víz: ha mûködik az elme, mûködik a lélegzet is, ha mûködik a lélegzet, mûködik az elme is. || 24 || Azért, ha az egyik megszûnik, megszûnik a másik is, s ha az egyik mûködik, mûködik a másik is. Ha nem szûnnek meg, akkor mûködésbe lépnek az érzékek, ha megszûnnek, létrejön a megszabadulás (móksa) állapota. || 25 || A férfimag és az elme természetüktõl fogva mozgékonyak. Férfimagját és elméjét mozdulatlanná téve mi az, mit e földön nem érhet el? (99) || 26 ||

Ó, Párvatí! (100) A férfimag és a lélegzet ha gátoltak, elpusztítják a betegségeket,  holtan életet adnak, s megzabolázva eljuttatnak az égbe. || 27 ||

Ha az elme mozdulatlan, a lélegzet is mozdulatlan. Ettõl válik mozdulatlanná a férfimag. A férfimag mozdulatlansága révén minden esetben létrejön a szattvikus állapot, a test szilárdsága. || 28 || Az elme az érzékek ura, az elme ura pedig a lélegzet.
A lélegzet ura a feloldódás, a feloldódás pedig a belsõ hangon alapul. || 29 || Éppen azt hívják megszabadulásnak - bár más szekták ezzel nem értenek egyet -, mikor az elme és a lélegzet feloldódik. Akkor egyfajta boldogság keletkezik. || 30 ||

Az a feloldódás üdvös a jógi számára, melynek során megszûnik a ki- és belélegzés,  az érzéktárgyak felfogása, mindennemû mozgás és [elmebéli] módosulat. || 31 || Amikor minden képzetével felhagyott, és teljesen mozdulatlan, akkor létrejön a feloldódás,  mely szavakkal kifejezhetetlen, és csak önmagában megismerhetõ. || 32 ||

Ha a tekintet örökösen az érzékekre és az elemekre irányul, létrejön a feloldódás állapota. Ez az élõlények saktija. Mindketten, jellegzetesség nélkülien feloldódnak. || 33 ||(101) "Feloldódás, feloldódás", mondogatják, de mi is a feloldódás ismérve? Mivel a létesülés indítékai nem keletkeznek újra, ezért a feloldódás az érzéktárgyak elfeledése. || 34 ||

Íme a sámbhaví mudrá:
A Védák, a sásztrák és a puránák (102) olyanok, mint egy közönséges nõ. Egyedül csak a titkos sámbhaví mudrá olyan, mint egy jó családból származó asszony. || 35 || Külsõ tárgyra irányuló, de a belsõre összpontosító, rezzenéstelen tekintet: ez a sámbhaví mudrá, ahogyan azt a Védák és a sásztrák õrzik. || 36 ||

Amikor a jógi elméje és lélegzete a belsõre összpontosítva lenyugszik, mozdulatlan tekintettel, még ha néz is, semelyik irányba sem lát semmit.
Ez a sámbhaví mudrá, mely a mester kegyelmébõl sajátítható el. Azt elérve létrejön a jellegzetességektõl mentes súnjásúnja-állapot, amely Siva valós állapota. || 37 ||

A sámbhaví és a khécsarí állapotok eredetének különbsége szerint jön létre az elme feloldódásának gyönyöre, a tudatgyönyör formáját öltõ ürességben. || 38 ||

Pupilláit a fényre irányítva vonja föl kissé a szemöldökét. Aki a korábbiakban leírt módon rögzíti elméjét, az egyszerre létrehozza az unmaní állapotát. || 39 ||

Némelyek az ágamák (103) hálójába, mások a nigamák (104) sokaságába, megint mások a logikába belebonyolódva nem ismerik a megszabadítót. || 40 || Aki félig lehunyt szemmel, szilárd elmével, orrhegyre szegezett tekintettel, a napot és a holdat (idá, pingalá) teljesen lenyugosztva mozdulatlanul ül, az eléri az igaz valóság állapotát, a legfõbb dolgot, mely állandóan fénylõ, teljes, ragyogás-természetû és mindennek a forrása - mi többet lehet elmondani? || 41 ||

Ne tisztelje a lingát sem nappal, sem pedig éjjel. Miután uralma alá hajtotta az éjjelt és a nappalt, tisztelje a lingát állandóan.(105) || 42 ||

Íme a khécsarí:

Az a khécsarí mudrá, amikor a jobb és a bal nádíban lévõ lélegzet középre megy, semmi kétség. || 43 || Nyomja bele a lélegzetet a súnjába (szusumnába), az idá és a pingalá között, újra meg újra: valóban ott van a khécsarí mudrá. || 44 ||

Ami pedig a Nap és a Hold között, a támasz nélküli égi körben van, azt a mudrát hívják khécsarínak. || 45 || Ha a Holdból elõtör a folyam, az Sivának valóban kedves. Megtölti az egyedülálló, isteni szusumnát a száj hátsó részében. || 46 ||

És elölrõl is megtelhet - kétségtelenül ez is a khécsarí. Ha gyakorolják a khécsarí mudrát, létrejön az unmaní állapota. || 47 || A két szemöldök között van Siva lakhelye, ahol az elme feloldódik. Ez az állapot turja néven ismeretes - nincs ott elmúlás. || 48 || Addig gyakorolja a khécsarít, amíg el nem éri a jóga-alvás állapotát.(106) Aki eléri a jóga-alvás állapotát, annak nem létezik többé az elmúlás. || 49 || Az elmét kötõdés nélkülivé téve ne gondoljon semmire. Szilárdan üljön, mint a korsó, melyet kívül-belül körbevesz és betölt az ûr. || 50 || Ahogyan a külsõ lélegzet megszûnik, úgy a belsõ is, semmi kétség. A levegõ s vele együtt az elme is saját helyükön mozdulatlanná válnak. || 51 || Aki ekként gyakorol, a lélegzet útján, éjjel-nappal, annak számára a gyakorlás révén megszûnik a lélegzet, majd az elme is feloldódik. || 52 ||

Fürdesse testét nektárral, tetõtõl talpig: nagyszerû testre tesz szert, hatalmas erejû és bátor lesz. || 53 || Irányítsa elméjét a sakti közepére, a saktit pedig az elme közepére. Az elmét elméjével szemlélve tartsa fönn a legfõbb állapotot. || 54 || Helyezze magát az ûr közepére, az ûrt pedig önmaga közepére. Az ûrrel mindent áthatottá téve ne gondoljon semmire. || 55 || Belül semmi, kívül semmi: mint üres korsó a levegõben. Belül teli, kívül teli: mint teli korsó a vízben. || 56 || Ne gondoljon sem a külsõre, sem a belsõre. Elhagyván minden gondolatot, ne gondoljon semmire. || 57 || Az egész világ csupán képzetek szülötte, az elme játéka is csupán képzetek szülötte. Felhagyván e képzetekkel, feltétlenül érd el a békét, ó, Ráma!(107) || 58 ||  Ahogyan a kámfor a tûzben,(108) ahogyan a só a vízben, úgy az elme a szamádhi állapotában feloldódik az igaz valóságban. || 59 || Elmének nevezik mind a megismerendõt, mind a megismertet, s a tudást is.

A megismerendõ és a tudás elpusztult: nincs más út. || 60 || Elmének tekintendõ ez az egész élõ és élettelen világ. Ha az elme az unmaní állapotába kerül, nem észlelhetõ kettõsség. || 61 || A megismerendõ dolgokat elhagyva az elme feloldódik. Amikor az elme feloldódik, akkor csak az egyedülvalóság (kaivalja) állapota marad. || 62 || A régmúlt nemes lelkû tanítói ilyen különféle eszközöket alkalmazó, megfelelõ,
saját megtapasztalással kísért szamádhi-módozatokat tanítottak. || 63 || Hódolat néked szusumná, Kundaliní, holdbéli nektár!  Hódolat, ó manónmaní, mahásakti, tiszta tudat! || 64 || Ezennel elmondatik a Góraksanátha által kinyilvánított belsõhang-meditáció, mely a tudatlanok számára is megfelelõ, akik képtelenek ráébredni az igaz valóságra. || 65 ||

A tiszteletreméltó Ádinátha által tanított végtelen sok (109) feloldódási módozat mind gyõzedelmes. Úgy gondoljuk azonban, hogy amelyik a belsõ hangra irányul, az egyedülálló, s a feloldódások közül a legfõbb. || 66 || A jógi mukta-ászanában ülve, a sámbhaví mudrát fölvéve,
összpontosított elmével a jobb fülében hallja a belsõ hangot. || 67 ||  Zárja le hallójáratait, szemét, orrát és száját. A megtisztult
szusumná-csatornában határozottan kivehetõ, tiszta hang hallatszik. || 68 ||

Mindegyik jógában négy szint van:
árambha (kezdet), ghata (korsó),(110) valamint paricsaja (fölhalmozás) és nispatti (betetõzés). || 69 ||

Íme az árambha-szint:
Ha a Brahma-csomó átfúrása bekövetkezik, létre jön az ûrbõl eredõ boldogság. A testben különféle hangok szólalnak meg, s az anáhata-hang (111) hallatszik. || 70 || A jógi az árambha-szinten ragyogó, fenséges illatú, egészséges, isteni testet nyer, és szíve megtelik az ürességben. || 71 ||

Íme a ghata-szint:

A második szinten a korsóvá tett lélegzet középen halad.  A jógi testhelyzete szilárd, s oly bölccsé válik, mint egy isten. || 72 || A Visnu-csomó átfúrásától aztán a legnagyobb boldogság hírnöke, a dörzsöléses üstdobhang hangzik fel a teljes ûrben. || 73 ||

Íme a paricsaja-szint:

A harmadik szinten pedig a légtérbõl dobhangot hall. Akkor a nagy ûrbe (112) jut a lélegzet, az összes csodás képesség lakhelyére. || 74 || Akkor az elme boldog állapotán felülkerekedve, a szahadzsából (113) fakadó boldogság jön létre, mely hibától, szenvedéstõl, öregségtõl, betegségtõl, éhségtõl, alvástól mentes. || 75 || A Rudra-csomót átfúrva, a Nyilas (Siva) székhelyére jut a lélegzet.
Eme nispatti-szinten lantzengés és nádfuvola-hang keletkezik. || 76 || Amikor az elme eggyé vált, azt rádzsa-jógának nevezik.
A jógi a teremtést és a teremtés visszavonását végrehajthatja, és Istennel egyenlõvé válik. || 77 || Akár van megszabadulás, akár nincs, töretlen boldogság jön létre ekkor. Ez a feloldódásból eredõ boldogság a rádzsa-jóga által érhetõ el. || 78 ||

Vannak, akik a rádzsa-jógát nem ismerik, csupán a hathával foglalkoznak. Ezek a gyakorlók, úgy vélem, megfosztattak a fáradozás gyümölcsétõl. || 79 || Az unmaní állapot gyors elérésére véleményem szerint a szemöldökök közé való összpontosítás a legjobb.
A gyenge szellemi képességûek számára a rádzsa-jóga szintje így egyszerû módszerrel érhetõ el. Nyomban létrejön a bizonyosságot nyújtó, belsõ hang általi feloldódás. || 80 ||

A hangra való összpontosítás révén szamádhiban részesülõ kiváló jógik szívében növekvõ egyedülálló boldogság szavak számára megközelíthetetlen. Csupán a tiszteletreméltó nátha-mester ismeri azt. || 81 || A bölcs fülét befogva rögzítse elméjét abban a hangban,
amelyet meghall, míg szilárddá nem válik benne. || 82 || Ez a hang a gyakorlás során a külsõ hangot elnyomja.

Egy paksa (114) után az összes szétszórtságot legyõzve a jógi boldoggá válik. || 83 || A gyakorlás kezdetén a hang sokfélének és erõteljesnek hallatszik.  Késõbb, a gyakorlás elõrehaladtával egyre finomabb lesz. || 84 || Kezdetben óceán, égzengés, üstdob és dzsardzsaradob hangjához hasonlít. A középsõ szakaszban mardaladob-, kagylókürt-, valamint csengettyû- és káhaladob-hanghoz hasonlatos. || 85 || Az utolsó szakaszban pedig csengettyû-, nádfurulya-, lant- és méhzümmögés-szerû. Ilyesféle hangok hallatszanak a testen belül. || 86 || Még ha erõs égzengés-, üstdob- és más hangok hallatszanak is, csak a legfinomabb hangra összpontosítson. || 87 || Az erõsebbet elhagyván a finomabba belefeledkezve, vagy a finomabbat elhagyván az erõsebbe belefeledkezve, az elmét szétszórva ne irányítsa másfelé. || 88 || Bármely hanghoz is kötõdik az elme elsõként,  abban az egyben rögzülve, azzal együtt oldódik fel.
|| 89 ||Ahogy a nektárt ivó méh nem törõdik az illattal, úgy a belsõ hangban elmerült elme sem vágyódik az érzéktárgyakra. || 90 || Az érzéki örömök kertjében kóborló elme olyan, mint a megvadult elefántkirály. A belsõ hang, mint hegyes elefántösztöke, képes csak megfékezni. || 91 ||A belsõ hang kelepcéjével foglyul ejtett, megnyugodott elme igen könnyen mozdulatlanná lesz, mint a lemetszett szárnyú madár. || 92 || Az összes gondolatot elhagyva, figyelmes elmével csupán a belsõ hangra összpontosítson az, aki a jóga fölötti korlátlan uralomra áhítozik. || 93 || A belsõ hang az elme-antilop befogására szolgáló kelepce, valamint az elme-antilopot elejtõ vadász is. || 94 ||

Karám az önmagát megfékezõ gyakorló elme-paripája számára. Ezért a jógi állandóan összpontosítson a belsõ hangra. || 95 || A hang-kén oxidáló hatása által rögzített és megszilárdult elme-higany felszáll a támaszték nélküli égbe. || 96 || A belsõ hang meghallása miatt az elme-kígyó hirtelen, mindent elfeledve, egyhegyûvé lesz, és nem mozdul semerre. || 97 || A tûz, melyet a tûzifa táplál, a fa fogytával kialszik.
A belsõ hangra irányított elme a belsõ hanggal együtt oldódik fel. || 98 || Könnyû a csengettyû- és más hangokba belefeledkezett és mozdulatlan elme-gazella elejtése is, ha valaki a nyíllal való célzás mestere.
|| 99 ||

Az anáhata zúgása hallatszik. A hangba beleolvadt a megismerendõ, s a megismerendõbe beleolvadt az elme. Az elme a hangban feloldódik. Az Visnu legfelsõbb ege. || 100 || Amíg a hang hallatszik, addig fennáll az ákása (115) képzete. Ha már nem szól,  legfõbb Brahmanként, Paramátmanként (Legfelsõbb Lélekként) magasztalják. || 101 || Akármi is hallatszik a belsõ hang formájában, az a sakti. Ami a végsõ forma nélküli igazság, az a legfõbb istenség (paramésvara). || 102 ||

A hatha összes feloldódásra irányuló módszere a rádzsa-jóga sikerét szolgálja. A rádzsa-jógához eljutó ember kijátssza az elmúlást. || 103 || Az igazság a mag, a hatha a szántóföld, az egykedvûség az öntözõ víz. E három révén az unmaní-csodainda gyorsan fejlõdik. || 104 || A belsõ hangra való állandó összpontosítás miatt a felhalmozódott bûnök elpusztulnak. Az elme és a test-levegõk biztosan feloldódnak a folttalanban. || 105 ||

Kagylókürt- és dundubhidob-hangot sem hall már. Az unmaní állapot miatt fadarabhoz hasonlóvá, rendíthetetlenné válik a teste. || 106 || Minden (tudat)állapottól megszabadult, minden gondtól mentes.  A jógi halotthoz hasonlatos, kétségtelenül megszabadult. || 107 || Az elmúlás nem falja föl, karma nem gyötri. A szamádhiban elmerült jógit senki sem gyõzi le. || 108 ||

A szamádhiban elmerült jógi nem érzékel sem illatot, sem ízt, sem formát, sem érintést, sem hangot, nem érzékeli sem magát, sem mást. || 109 || Akinek elméje nem alvó, s nem ébren lévõ, emlékezéstõl és feledéstõl mentes, akinek elméje nem tûnik el, és meg sem jelenik, bizton megszabadult az. || 110 || A szamádhiban elmerült jógi nem érzékel hideget és meleget,  szomorúságot és boldogságot, tiszteletet és tiszteletlenséget. || 111 || Aki ébrenléti állapotban, összeszedetten, mint alvó elmerült, kilégzéstõl és belégzéstõl ment, az kétségkívül megszabadult. || 112 || A szamádhiban elmerült jógit semmiféle fegyverrel nem lehet megölni, nem uralható senki által, nem vonható varázsige (mantra) vagy mágikus erejû ábra (jantra) hatalma alá. || 113 || Amíg a levegõ nem lép be és nem mozog a középsõ csatornában,
amíg a férfimag nem válik megkötötté a test-levegõ  s a lélegzet uralása révén, amíg az elmélyedés során nem jön létre a szahadzsa, az igaz valóság állapota, addig bölcsességrõl beszélni színlelt, hamis fecsegés csak. || 114 ||

Így szól a "Szamádhi leírása" címû negyedik tanítás a Hatha-jóga lámpásában.

Így végzõdik a Hatha-jóga lámpása.

 

Jegyzetek

1) Siva neve, a jóga-hagyomány õt tartja az elsõ (ádi) náthának, azaz védelmezõ úrnak.
2) A rádzsa (királyi)-jóga a meditáció jógája, a legmagasabb tudatállapot.
3) Tökéletessé vált jógik.
4) A tejtenger kiköpülésének legendájában Visnu isten teknõs alakjában tartotta meg hátán a köpülõfának használt Mandara-hegyet.
5) Mértékegység, kb. 183 cm.
6) A szövegben kétszer szerepel