Egyedül is megy...

Honnan tudhatjuk, hogy megteremtettük a férfi- és női energia egyensúlyát, és elértük a belső biztonságot? Szerintem ennek egyik próbája, hogy akkor is biztonságban érezzük magunkat és képesek vagyunk alkotni, ha egyedül élünk, tehát nincsenek mellettünk minden ébren töltött percben szobatársak, akikhez kötődhetünk. Ha elkészítjük magunknak az ennivalót, és nem a konyhai tűzhely mellett állva, nagy kanállal faljuk be, hanem egy személyre megterített asztalnál, gyertyafénynél, megadva a módját. Időnként képesnek kell lennünk arra is, hogy "randevúra" menjünk önmagunkkal, például moziba vagy vacsorázni, ahogyan a szerelmesünkkel mennénk.

Anyagilag is gondoskodnunk kell önmagunkról, terveket készítenünk, a magunk nevében tárgyalnunk, ki kell alakítanunk szabadidős programjainkat. Teljességünk érdekében egyetlen személyre támaszkodhatunk csupán: a bennünk élő felsőbb énre - de ez nem jelent önzést vagy a társadalomtól való elvonulást. Sőt ki merem jelenteni: csak akkor tudunk egészséges viszonyba kerülni a társadalommal, ha minden belső energiánkat használatba vesszük.

Csak ekkor állunk készen az igazi szerelmi kapcsolatra. A párokkal foglalkozó, nagy tekintélyű terapeuta, Harville Hendrix mérföldkőnek számító könyveiben kimutatta: mindaddig, amíg valaki másban keressük az energiát, csak olyan kapcsolatokba bonyolódunk, amelyek csak hatalmi harcok színterének alkalmasak.

Úgy hiszem, hogy a partnerkapcsolatok, amelyekbe belemegyünk, és amelyekben végül tudatosítjuk hatalmi harcainkat, valójában szinkronisztikus módon keletkeznek, és lényegében szent kapcsolatok. Egészségtelen kötődésünk képe újra és újra, másmás partnerek formájában áll elénk mindaddig, míg meg nem értjük az üzenetet. A kapcsolatok azért jönnek létre, hogy végül már ne legyen szükségünk rájuk. Bármilyen száraznak, romantikamentesnek hangzik, mégis csak ekkor térhetünk vissza a szeretethez és a biztonsághoz fűződő belső kapcsolathoz. Ha egyedülállók vagyunk, egymást követik a jelentkezők, akik a kodependens kapcsolat lehetőségét keresik. Ha csapongva röpködünk egyiktől a másikig, semmit sem nyerünk. Ha azonban ellenállunk a párkapcsolat igényének, időt nyerünk, hogy belső szilárdságra tegyünk szert, és összegyűjtsük a lélektársunk megtalálásához szükséges energiát.

/James Redfield, Mennyei látomás/