A gondolkodás

Mindannyian szenvedünk néha a túlzott gondolkodástól; ez sokaknak nagy zavarodottságot, fájdalmat, határozatlanságot és gyötrõdést okoz. A csend hatalma Erõ címû könyvemben azt mondtam, hogy a zavarodottság okai a kérdések. Nem lehetsz összezavarodva, ha nem teszel fel kérdéseket. Minden zavar egy kérdéssel kezdõdik. Megtegyem? Ne tegyem? Legyen? Ne legyen? Nem érheted el az Istent az elméden keresztül; ezer helyen kell megérintened az Istenerõt: a természetben, az emberek szemében, egy naplemente gyönyörûségében és így tovább. Nem birkózhatsz agyilag az Istennel, amíg egyet nem ért veled. Az Istenerõ csupa szív; nem érdeklik a teóriák, a poros könyvek és a végtelen szellemi hasmenés.

A túlzott gondolkodás tönkreteszi az érzékelést, mert elhomályosítja az érzéseidet. Lehetetlenné teszi, hogy elképzelj, láss és álmodj; ha pedig nem vagy képes elképzelni egy álmot, akkor halott vagy, teljesen halott, haver. Ezért told háttérbe az elmét, s amikor izgul és panaszkodik, mondd ezt: "Ezzel majd késõbb foglalkozom, majd késõbb beszélünk róla". És ezután lehetõleg ne említsd újra a problémát. Amikor panaszkodik, mondd neki, hogy az élet rendben van, árad, és jobb dolgok is érkeznek majd. Amikor idegbajos, vidd el egy öt kilométeres futásra, és hajítsd bele egy jéghideg hegyi tóba hajnali ötkor. Vagy még jobb: kösd le azzal, hogy másokon segít, olyan dolgokat elvégezve, amelyek hasznosak, önmagán kívül léteznek és túl vannak a gyötrõdésen. S amikor szüntelenül megkíván dolgokat, mondd neki: "Sajnálom, Kedves, sajnálom, de most nem kaphatod meg úgyhogy nyugi, szivi, nyugi!".

Amikor az elme az õrületbe kerget, és más emberekkel kapcsolatban is bajba kever, vagy napokon át harcol, hagyd abba az evést. Ezt próbáld ki három napig, ha még mindig panaszkodik és vitatkozik, akkor ne egyél további három napig. Egészen addig, amíg abba nem hagyja. Az elme nagyon csendes lesz, ha nem eszel. Személyes sértésnek veszi a dolgot, leül a sarokba, és feladja.

A gondolkodás megöli az érzékelést, mert az érzékelés finom, és amikor sokat gondolkozol, megbolygatod az étertestedet. Egymást követõ sok hullámnyi szeméttel töltöd meg, a mezõ elkezd rezegni, mint a zselatin; izgatott, szürke és ragacsos lesz, mint a takony. Vedd elõ a zsebkendõ det, fújd ki az éteri orrodat, és hagyd abba a gondolkodást, mert elõbb-utóbb ha túlzásba viszed megöl. Elfogy az erõd, és az elméd halálra aggaszt.

Érezd az élet pezsgését, légy része az érzékiségének, légy benne, táncolj és játssz. Érzékeld, amit érzékelni lehet, legyél boldog és könnyelmû, ne légy öntelt és komoly.

Engedd, hogy az élet áramoljon, hogy végtelen éned megtaníthasson olyan dolgokra, amelyeket nem találsz meg a könyvekben. Engedd el magad, és csatlakozz a bulihoz, sodródj az árral minél kevesebb az ellenállás, annál jobb. Lehetõség szerint menj fel minél gyakrabban a hegyekbe, vagy a tenger mellé vagy a sivatagba. Ott van az élet; ott van a szív. Ott leled az érzékelést.

Forrás: S.Wilde, Hatodik érzék c. könyve