Azok a furcsa álombéli randik

Találkozik egy nõ és egy férfi. Ez a találkozás felkelti egymás iránt az érdeklõdésüket. De mivel mindketten a földi sík mércéi alapján már elkötelezték magukat más és más emberhez, úgy gondolják, hogy érzelmeiket el kell nyomniuk. Azokat nem akarják, nem tudják leképezni a nappali létben. De mivel a tudat csak a nappali lét hatalmával bír, így az érzelmek áttevõdnek éjszakára. A tudatalatti az elalvás után a szellemi vezetõk beiktatásával, vagy azok mellõzésével kapcsolatfelvételt kér a másik személlyel. Ha a szimpátia kölcsönös, akkor nincs szükség a szellemi vezetõk segítségére, ilyenkor elég a szellemi vezetõk segítségét, ha az egyik oldalon sokkal erõsebb a megismerési vágy, mint a másikon.

Természetesen a kölcsönös szimpátia gyorsabban létrehozza az éjszakai asztrális kapcsolatot. Nem beszélve arról, hogy ez a. kapcsolat mélyebbre is megy, mint a még csak tapogatózó kapcsolatfelvevõknél. Részben olyan ez, mint a fizikai síkon. Akik már ismerik egymást, nem írnak le tiszteletköröket egymás elõtt. Akik még nem, azok a siker érdekében igénybe vesznek közvetítõket is. Mindaddig a közvetítõk személye kívánatos, míg a kapcsolat felszínes.

Elmondásom talán nehezen elképzelhetõ, de annak gyakorlati mûködése egyszerû és mindennapos. A teljes kapcsolatfelvétel re egyik földi lény sem fog emlékezni majd reggel. Erre azért van szükség, hogy a tudat ne érezzen bûntudatot az álombéli történtek miatt. Hiszen õ mindezek ellen volt. Mivel a történtek nem lesznek számára hozzáférhetõek, így azokkal nem kell elszámolnia önmaga elõtt. Az éjszakai élmények, mert joggal nevezhetjük élményeknek ezeket az érzelmi megéléseket, különbözõ eredményekkel végzõdhetnek a nappali síkon. A leggyakrabban kisülnek, illetve visszafogottabbá válnak azok a vágyak, melyeket egymás iránt éreztek a léleklények.
Ez azért is jó, mert nem kerül konfliktusba a nappali Én az éjszakaival, a vágyak különbözõképpeni megítélése miatt. Mindaddig váltakozva ismétlõdnek ezek az éjszakai találkozások, míg a két ember nem találja meg a lelki békéjét egymással szemben. Ez értendõ az összes érzelmi töltésre. Nem csak kizárólagosan a szerelemre és a szexualitásra. Ritkábban ezek az éjszakai találkozások annyira közel hozzák a két embert egymáshoz, hogy a nappali létben is közeledés történik . Maguk sem fogják érteni a nagyobb nyitást okát egymás felé, ennek. ellenére megteszik azt.
Ennek szintén számos leképzõdési formája lehetséges. A nyitás elvezethet oda i, hogy a két ember egy életre szóló közelségbe kerül egymással, még akkor is, ha azt titokban kell tartaniuk. Az is gyakori, hogy az érzések teljesen átalakulnak a nappali létben.
Hiszen a nyitással olyan tulajdonságaikat megmutatják egymásnak, melyek már nem rendelkeznek olyan vonzási tartalommal, melyet várt a másik. Tehát a példák száma végtelen és azok elemzése kimeríthetetlen. Tömören összefoglalva az éjszakai találkozásokról azt mondhatjuk el, hogy azok minden esetben függnek a két személytõl. Egy találkozás nem jöhet létre a másik fél beleegyezése nélkül. Amennyiben az õ tudatalattija ellenkezését fejezi ki a találkozással szemben, az nem történik meg. Persze a másik újra és újra próbálkozni fog. Igyekszik mindent igénybe venni a találkozás sikeréért. Gyakran az alacsonyabb szellemi vezetõk segítségét is. Azokban az esetekben, amikor õk a közvetítõk, a másik fél szenvedni fog álmában ettõl.

Vannak emberek, akik meg sem próbálják a nappali életre leképezni az érzéseiket, vágyaikat. Õk csak fantázia szinten élnek, valósítanak meg dolgokat. Õk a virtuális világ árnyai. Olyan jellembeli hiányosságokkal bíró egyedek, akik gyengék, lusták, avagy rosszindulatúak. Sok más jelzõvel is illethetném õket, de fölösleges, talán ezekbõl is tudsz következtetni a lényegre, az okra, amiért a fantázia világába menekülnek. A fantázia szó az emberi tudatban nem valós, sõt nem i,s megvalósítható gondolati töltésekre használt meghatározás. Holott a fantáziából igen gyakran valóság lesz.
Igaz, a legtöbbször nem a látható világ tartományán belül. Ezek az emberek, akik mások iránt táplált vágyaikat, érzéseiket nem képezik le nappal, éjjel akarva-akaratlanul kibocsátják ezeket ez energiagömböcskéiket. Számítva arra, hogy ezek a töltések megérintik a vágyuk tárgyát, annak a kommunikációs rendszerébe be tudnak majd férkõzni általuk. De mivel ezek a töltések eredendõen egyoldalúak, azaz uralni akarják a célzott személyt, ellenállásba ütköznek. Az Én védelmi rendszere belép azok érintése esetén. A védelmi rendszer igyekszik visszaküldeni ezeket a töltéseket kibocsátójukhoz. Azok vissza is érkeznek hozzá. Két dolog történhet. Vagy visszafogadja a kibocsátója azokat, elfogadva a kudarc tényét, vagy segítséget kér tervének megvalósításához az alacsonyabb szellemi síkok segítõitõl. Azért csak tõlük, mert csak rájuk számíthat. Magasabb síkú szellemi vezetõk a szabad akarat törvényének értelmében megtagadnák az ebbéli segítséget. Az alacsonyabb sík viszont azért ad örömmel segítséget, mert sikeres beavatkozása esetén energetikailag és érzelmileg megcsapolhatja mindkét felet. A kibocsátót azért, mert segített neki, a befogadót pedig azért, mert védtelenné vált. Minél erõsebb a kibocsátó gondolati energiája, annál erõsebb lesz az alacsonyabb erõtér rásegítése is. A kettõzött erõvel támadó vágy-energia bizony hatalmas feladat elé állítja a célzott személy védelmi rendszerét és kommunikációs hálózatát. Minden erejét be kell vetnie ahhoz, hogy meg tudja védeni önmagát az uralkodói töltésektõl. Ez a legtöbbször még ilyen erejû támadás esetén is sikerül. Egyrészt azért, mert az Én minden erejét beveti, másrészt azért, mert a saját szellemi vezetõi is a segítségére sietnek. Bármelyik védelem által jár sikerrel, számára az az éjszaka harccal telik el. Mivel teljes energiájával a védekezésre kell koncentrálnia, nem lesz ideje éjjel a lelazulásra, az elengedésre. Az aura magasabb burkai emiatt nem távozhatnak messze, sót néha szét sem válhatnak az alacsonyabbaktól. Ennek eredménye a másnapi fáradtság testi és lelki örömtelenség.

Mielõtt arra gondolsz, hogy hogyan lehetne védekezni az ilyen behatások ellen, válaszolok is. Nem kell. Ezek azért vannak, hogy az Én ne csak a nappali életében tanuljon, álljon helyt, hanem éjjel is. Ne feledd, az ilyen éjszakáért elsõsorban önmagadat kell okolnod, mert csak arra támadnak, aki gyenge. Mihelyt valaki megszerezte a lelki stabilitását, attól kezdve õrá nemhogy hatástalanok lesznek ezek az erõk, de ki sem kezdenek vele az eleve elrendelt kudarc miatt.

/Forrás: Kun István, Szellemvilág I. a szellemi erõk megnyilvánulásai címû könyve.
http://www.reikikun.hu/index2.php?cat=6 /