A politika

A politika nem más, mint a három erõtér: az anyagi (testi), a lelki, és a szellemi harcainak nyilvános porondja. Ezen a porondon e három erõtér elkötelezett harcosai mérkõznek meg egymással, néha egymásért. Az anyagi sík képviselete küzd a saját területéért, küzd a szolgává tettek megtartásáért. A lélek harcosai a szolgák felszabadítását tûzték célul, míg a szellemi képviselet mindkettõt érdekeltség nélkül figyelve segít annak, aki a lélekfejlõdés felé hajlandó lépni. Ebbõl a mondatomból az derül ki, hogy idõnként az anyagi sík képviselete is képes és hajlandó a lélekfejlõdést szolgálni, elfogadni a magasabb síkok segítségét. Ahhoz, hogy a politika lényegét megértsd, példákat hozok.

A Föld egyes részein a politikai hatalmat egyszemélyû vezetés látja el. Ez a ti szavaitokkal élve: a diktatórikus kormány. A diktátor, a vezetõ mindenáron arra törekszik, hogy a hatalmát megtartsa a nép felett, akiknek szolgálniuk kell õt. A nép, a népet alkotó egyedi ember szolgává vált a hatalom hatására. Az efféle politika kizárólag az anyagi síkot képviseli, mert az egész társadalmat uniformizálni akarja. Minden egységesítés re való törekvés mögött egyszemélyi hatalom áll. Minél nagyobb az erre való törekvés, annál nagyobb hatalmat eredményez egyetlen kézben. Ennek megszerzése és megtartása kizárólag az anyagi sík eszközeivel érhetõ el. Abból viszont minden eszközt felhasznál. Mivel ezek az eszközök szinte kivétel nélkül korlátozzák a lélek szabadságát, így kialakul a parancsuralmi rendszer. Minden parancs egy oldalról járható csak. A parancs lefelé irányul, ezért erõszakot szül. Az erõszak pedig öngerjesztõ hatású. Említettem, hogy idõnként ez a képviselet is hajlandó tenni a lélekfejlõdésért.

Ezen lépése akkor következik be, ha az uralmon lévõ vezetõ a hatalom kiélésévei szembesül, és általa megszabadul korábbi karmikus terheitõl. Azaz bekövetkezik egyfajta léleklépcsõ váltás a hatalom részérõl. Ezt automatikusan követni fogja a szolgai réteg ebbéli váltása is. Megfigyelhetõ, hogy az ilyen társadalmakban a nagy, általános elégedetlenség ellenére sem folynak állandó csatározások a nép és az uralkodó-uralkodói réteg között. Ennek oka abban rejlik, hogy a szolgai réteg - a nép - önmaga választotta sanyargatott sorsát, hogy karmikus terheit leróhassa. Mivel ehhez a kor uralkodója segíti hozzá, így tudatalatt megértõ türelemmel viseli annak tetteit. Ez a türelem és megértés mindaddig tart, amíg a terheket rója. Ha azonban ezeket a terheket lerótta és újabbakat szeretne vállain i, de ehhez már nem partner a hatalom, lázadni fog ellene. Ilyen esetben segítségére lesz a magasabb szellemi sík, melyet vagy egy fejlettebb társadalom képvisel majd, vagy közvetlenül egy szellemi behatás. A szabadabb társadalmakban, a lélekfejlõdés szempontjából fejlettebbekben osztottan van jelen az anyagi és a lelki képviselet is.

Ez már közvetlenül következik a hatalom osztottságából is. Nem egyszemélyû, vagy egy pártú az a hatalom. Sõt igazából nem jó kifejezés a hatalom szó, mert igazi hatalom nincs a vezetés kezében. Sem az anyagi oldalról, sem a lelki oldalról. Míg a zsarnoki rendszer képes határozott jövõképet vázolni és megvalósítani,ez a rendszer már nem. Annál az oknál fogva, hogy ebben a társadalomban érvényesülhet a szabad akarat karmikus törvénye. A szabad akarat törvénye kimondja a vagylagosságot. A vagylagosság egyben a szabad lélekfejlõdés alapja is. Ez a társadalmi berendezkedés átmenetet képvisel a dimenziótok harmadik és ötödik szellemi szintje között. Még ez a társadalmi forma a Földön kisebb arányú, mint a zsarnoki. De mivel egyre nagyobb erõvel söpri el és váltja fel a totális hatalmakat, nagy szellemi változások elõidézõje lehet belátható idõn belül. A harmadik, a szellemi képviselet a politikában nincs jelen látványosan. Azokban az esetekben nyilvánul meg, ha a társadalom katasztrófahelyzetbe kerül. Háború, természeti csapások, tömeges szerencsétlenségek, stb. Ilyen esetekben ez az erõtér automatikusan csatornázásra kerül olyan politikai médiumok útján, akik szerepe a hétköznapi életben elenyészõ. Mint látod, a politikának nem mellõzött szerepe van karmikus szempontból, részese annak az isteni tervnek, mely az állandó és töretlen lélekfejlõdést határozta meg a földi létben is.

/Forrás: Kun István, Szellemvilág I. a szellemi erõk megnyilvánulásai címû könyve.
http://www.reikikun.hu/index2.php?cat=6  /