Szerelmi mágia

Az ártatlannak tûnõ szerelmi varázslat, a megkötés sem annyira veszélytelen, mint ahogyan elsõre gondolnánk. A leggyakrabban két babát készítenek, ellátják õket személyes vonásokkal, majd vörös fonállal egymáshoz kötik õket. A fonalon csomókkal nyomatékosítják a mágikus szándékot. Az ilyen megkötés azonban ugyanúgy lezárja a másik auraterét, korlátozza mentális szabadságát, és befolyásolja a csakrák mûködését, mint a klasszikus rontás. A botcsinálta boszorkányt kínos meglepetés érheti, amikor rájön, hogy nemcsak a másik szerelmét csikarta ki, de maga sem tud szabadulni, mivel a megkötés rá is éppúgy vonatkozik, mint erõszakosan megszerzett párjára.
Érdekességként megemlítendõ, hogy a megkötés rituáléját ugyan szent céllal de az egyházi esküvõk szertartásain is alkalmazzák. A keresztény liturgia sok, kifejezetten a gyakorlati mágia területérõl való eszközzel él és élt, ilyen az esküvõi szertartás maga, amely szinte pontos leképezése a régi szerelmi mágia rítusainak, különösen, ha a megkötés elemre gondolunk. Ezt az elemet például a katolikus szokásrend a lényegét tekintve változatlan formában õrizte meg, amikor is a házasulandók kezén a pap átköti a stólát. Amikor a szerelmes két kis szõrbõl, kócból, hajból vagy viaszból készült babácskát madzagokkal összekötöz, vagy amikor egyszerûen csak a hajszálára csomót köt, ugyanazt a célt kívánja elérni, amit a pap: széttéphetetlenné szeretné tenni a köteléket a szerelmesek között.

Míg a szentségek erejével megkötött házasság tiszta energiákat ébreszt a szerelmesek között, az érzelmek befolyásolása még a kis mágikus trükkökkel is veszélyes. Senki ne áltassa magát azzal, hogy az ilyesfajta praktikákra van mentõ körülmény. Amíg ugyanis az egymás iránti mély érzések láthatatlan szálai tiszta, õszinte és szeretettel átitatott szerelmi vonzóerõt képesek létrehozni, a megkötéssel erõszakolt kapcsolat súlyosan rongálhatja az aurát, manipulálhatja mûködését, és megengedhetetlen beavatkozást jelent a karmikus kötelékbe. Az ilyesfajta kötések azért silányak és szánalmasak, mert az emberek közötti szeretetkapcsolatok végsõ célja az univerzum végtelen tudásával való egyesülés, ami pedig csak nyitott, tiszta, szabad lélekkel történhet. Minden hatás, amely megzavarja a humán auratereket, és manipulatív emberi célokat helyez az isteniek helyébe, elzárja vagy korlátozza a lelket, és megakadályozza, hogy a szeretet (mint tényleges energia) révén forrásával egyesüljön. Ez pedig több mint hiba ez bûn.

A szerelmi rontósok többsége az egész erõtérre hat, általános a fáradtságérzet, az energiavesztés. Amikor a köldökcsakra környékén is mûködik, az áldozat életerejét nyeli el. A tünetek: forgó, émelygõ gyomor, hányinger, telítettségérzet vagy éppen ellenkezõleg, üresség, bizonytalan, szexualitással kapcsolatos gondolatok, nõi bajok, elvetélés-érzet, férfiaknál potenciaproblémák. A szívcsakrába való ártalmas beavatkozás eredménye a "sajgó" szív, a gyenge szívmûködés, légszomj, nyomó érzés a mellkason. A hivatásos "szerelmi kötõk" a célpont külsõségeivel felruházott viaszbabán a köldök és a szívcsakra mellett rendszerint tût szúrnak a homlokcsakrába is, ennek eredménye a fejfájás vagy a ködös, kissé zavart tudatállapot, egyfajta kábaság, s a nem kívánt, rögeszmeszerû gondolatok egy másik személyrõl vagy helyzetrõl.
Ha a célpont valamiért gyengébb az átlagnál, vagy a varázslatot elõállító személy hatóereje összpontosította bb a szokásosnál (esetleg többekkel együtt dolgozik), az áldozat ténylegesen, fizikai értelemben is tönkremehet. A legdurvább ilyen varázslatokat a mokumbo, akondomblé, a szonterio, illetve a vudu szertartásaihoz kötik.

Nem lehet elégszer nyomatékosítani: az a "mester", aki a fekete mágia eszközeivel dolgozik a szerelmi varázslat alkalmával, ártalmas és veszélyes, hiszen minden sötét praktika támadás a csakrák ellen! Koncentrálóképességétõl függõen a mágus végzetesen beleavatkozhat mások energia-háztartásába, lelki-szellemi-érzelmi mûködésébe, és romlásba döntheti a mágia célpontját éppúgy, mint a megrendelõt. Megbocsáthatatlan játszmákba kezd a lelkek karmikus feladataival, és eltérítheti õket valódi életfeladatuktól. Minden önelégült büszkesége ellenére azonban õ is bajt hozhat önmagára, bár a legtöbb mágus úgy képzeli, van olyan hatalmas, hogy elháríthatja az igazságtevõ sors csapásait. Ám a világfolyamatok negatív céllal való manipulálása negatív erõket gerjeszt, amelyek elõbb vagy utóbb de mindenféleképpen visszatalálnak hozzá, tönkretéve egészségét, egzisztenciáját, "eredményeit", hírnevét vagy elméjének épségét, sõt nem ritkán a körülötte élõket is.
Vannak ezoterikus vagy egyéb szellemi iskolák, amelyek azt tanítják, hogy az ember képtelen a világegészt negatív kívánságaival befolyásolni, mivel ha ártó céllal fog spirituális mûveletekbe, automatikusan kiesik abból a hatékony tudatállapotból, amelyben képes a kvantumvákuum módosítására. Minden eddigi tapasztalatom és ismeretem szerint ez nem igaz. Az viszont valóban törvényszerû, hogy minden rossz szándékú cselekmény meghozza a büntetését egyébként nem a magasrendû igazságszolgáltatás, hanem a "hasonló hasonlót vonz" és a "hatás-ellenhatás" energetikai törvényei alapján.

/Forrás: Hodnik Ilidkó: A lélek teste könyvébõl/