Tûz, víz, levegõ

Nagyon érdekesek az álmaid, de - és ez egyáltalán nem ritka - valójában mindegyik ugyanarról szól. Amikor egy álom visszatérõ, akkor tudatalattink folyamatos próbálkozásáról van szó: mintegy le nem mondóan kopogtat az ajtónkon, várván azt, hogy vegyük már végre a jelzést. A vulkán, az árvíz és a vihar mind-mind a természetnek azon erõi, melyek félemet keltenek bennünk, hiszen fenyegetnek bennünket, minthogy hatalmas pusztításokat okozhatnak. Elemekrõl, elemi erõkrõl van szó, ily módon egyértemûen a sorsunkkal kapcsolatos alapvetõ üzeneteket hordoznak. Az álmainkban a vulkán kemény vitákat, összeütközéseket jelez, melyek komolyan fenyegetik a személyes reputációnkat. Veszélyben az eddigi jó megítélésünk, hírnevünk. Az erõs szél, a vihar, a tornádó az eddigi felépített egzisztenciánk, othonunk, kapcsolataink lehetséges megszûnését jelzik elõre az álom nyelvén.

Az árvíz is többnyire arról szól, hogy sorsunkban valamilyen veszeteséggel kell számolnunk. Az álmaidat együttesen vizsgálva, az alábbi üzenetrõl lehet szó:

Olyan, valószínûleg elfojtott félelmek munkálkodnak benned, melyek azzal kapcsolatosak, hogy megromolhatnak a szülõi/rokoni/baráti kapcsolataid, a semmibe vésznek az eddig elért eredményeid és ennek folyományaként oda lesz a személyes jó megítélésed a veled kapcsolatban állók részérõl. Érzed, hogy ebben a helyzetben felelõs vagy.

A félelem, a testünkkel együtt születik e világra. Az elsõ komolyabb félelemmel többnyire a szülõcsatornában szembesülünk, majd ezt csak fokozza, amikor a világra jövünk. Jobbra számítottunk. A félelemtõl persze ekkor még nagyon könnyen meg tudunk szabadulni: felsírunk! És késõbb, csecsemõként, kicsi gyerekként ösztönösen alkalmazzuk ezt a nagyszerû technikát. Mire felnövünk, addigra szert teszünk egy jó kis adag büszkeségre, leplezzünk érzelmeinket, magunkba fojtjuk félelmeinket és nem vagy csak ritkán sírunk. Félelemre többynire nincs okunk. A félelmet kiváltó körülményeket mi magunk teremtjük meg önmagunk számára. De ha már megteremtettük, akkor kötelezõ azt tárolni is?

A tiszta víz álmainkban nem fenyegetést, hanem várható gyarapodást vagy éppen érzelmeink gazdagságát jelentik. Az árvíz azonban, ráadásul amelyik hömpölyög, és nem is tiszta, már a kellemetlenségekkel és a különbözõ veszélyekkel van kapcsolatban. Ha tudatosan ébreszted fel magad ilyenkor, akkor az egyáltalán nem baj, arról szól, hogy idõben tudsz lépni a veszélyek elkerülése érdekében. 

A víz az érzelmeink szimbóluma, nagyon gyakran a szereteté. A vízbefulladásos álmok pedig éppenséggel a bennünket övezõ, már-már fullasztó szeretettel kapcsolatosak. A víziszony elõzõ életeinknek ehhez hasonló tapasztalataira vezethetõ gyakran vissza. 
Az álom nem a mi valóságos idõléptékünkben zajlik, sõt nyugodtan mondhatnám azt is, hogy az események sorrendje még meg is fordulhat. Vegyünk egy nem is olyan ritka példát. Képzeld el, hogy felriadván álmodból, arra leszel figyelmes, hogy lábaddal megrúgtad a széket, amely hatalmas csattanással a padlóra esett. Ezt megelõzõen azt álmodtad, hogy sikátorok között rohangálsz, miközben fegyveres banditák üldöznek téged. Kétségbeesetten próbálsz egérutat nyerni, ám végül zsákutcába rohansz. Utólérnek és éppen eldördül az egyikük fegyvere, amikor felébredsz. S a zaj, a fegyver dörrenésének zaja, nem más, mint a padlóra esõ szék hangja...

Szóljon hozzá!

Név (kötelező)

Frissítés

Küldés (Ctrl+Enter)

Mégse