Magunk fejtsük meg, vagy kérdezzünk meg másokat? Ez a kérdés idõnként elõ-elõkerül, s nyilván azért, mert valahol minden álomfejtésben meghúzódik egy kétely. Nem tenném le a garast egyértemûen egyik változat mellé sem, mindkettõben vannak tévedési lehetõségek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szimbólumértelmezés azért megkíván bizonyos tájékozottságot és szakmai hátteret, ezt pusztán intuícióval nem lehet helyettesíteni. Ha valaki pédául nagyon rosszat , kellemetlent álmodik, akkor szimbolikai és álomértelmezési ismeretek hiányában hajlamos valami rossz dologra gondolni, pedig ez az esetek nagy részében nem így van. Ahogy azt már említettem a szakirodalom egy álomnak nagyon sok funkciójáról beszél, tehát csupán intuícióval kezelni hasonló ahhoz, mintha a matematikában csakis a becslés eszözét használnánk például egy egyenlet megoldása során. Ha valaki például már elhalálozott személyekkel álmodik, az nem jelenti rögtön azt, hogy már õ is csomagolhat. Ez visszafelé is igaz. Ha például valaki álmában romantikus környezetben vacsorázik a kedvesével, az pontossan arról szól, hogy elhanyagolja õt. Az, akire igazán szükségünk van az életben, sokkal gyakrabban jelenik meg álmunkban kellemetlen vagy nehezen értelmezhetõ szituációban. Ami a saját álomfejtés mellett szól, az csupán annyi, hogy az adott illetõ többnyire jobban tudhatja, hogy milyen aktuális élethelyzetben van, milyen gondok foglalkoztatják. A tudatalattink ugyanis ehhez próbál álmok és jelek útján segítséggel szolgálni.
| < Előző | Következő > |
|---|